~ A bál tökéletes volt, senki sem sérült meg és mindenki boldogan ment haza, páran be is csiccsentettek de verekedés sem tört ki. A kör lezárva! ~

- Óóó, drága kisfiam még nem volt időm megvenni az ajándékod. - Nevettem el magam, de nagyon. Alig tudtam folytatni a táncot a nagy nevetés közben, szóval igyekeztem lecsillapodni, már, ha David nem nevettetett tovább, ami esetében igen érdekes lenne.

Bólintottam majd Lua felhúzott.
-Ja megyek. -mosolyogtam. Nem mintha ellenkezhettem volna. Laza szám ment valami pörgősebb. Tánc közben kicsit kérdezősködtem.
-Mire számítsak tőled? -kérdeztem mosolyogva. Jobb kedvem volt.

Miért van az, hogy minden helyzet szarul jön ki? Mi az, hogy Merlin a barátnőm? Még csak most ismertem meg, és Bella azt hiszi ő az a lány az esküvőről? Most komolyan? Már éppen tiltakozni kezdtem volna, amikor Merlin felpillantott rám.
- Nem, semmi gond. Veled megyek. – mosolyodtam el, és otthagytam Bellát. Rossz döntés volt, de nem tehettem mást, muszáj volt tudatnom Merlinnel, hogy komolyan veszem a dolgomat őrzőként. Na nem mintha pont most támadnák meg azon a pár méteren. De végül is, lehet, hogy egy cseppet gonosz vagyok. Vagy csak az agyamra ment ez az egész Felix-Bella dolog. De azt akartam, hogy lássa nélküle is boldog vagyok. Sajnáltam, hogy ezt pont Merlinnel kellett elérnem, mert nagyon szimpatikus volt. Kár, hogy pont most egy ilyen kicsit zűrös időszakba csöppent bele. A karomat nyújtottam a lánynak, hogyha akar akkor esetleg karoljon belém és rámosolyogtam.
- Bella, csak a múltam egy darabja. – súgtam lassan a fülébe és aztán oda is értünk Irináékhoz. – Merlin ő itt Irina és Mike. Mike a falkavezér és Irina pedig a barátnője. Mindketten vérfarkasok, és Bellát őrzik. – biccentettem hátra az előbbi lány felé. – ott a tömegben van egy tűzvörös hajú lány és egy fekete hajú srác. Ők David és Maire. Szintén egy pár, és mindketten vérfarkasok. A két gyerek Nathaniel és Rachel. Ikrek, a kisfiú egy vámpír a kislány pedig vérfarkas. Ők Rose és Shipley gyerekei, de őket most nem látom. A gyerekek csak néhány hónapja születtek, tehát még a mézesheteiket töltik. Dan és Lua valamennyire újak, de ők is egy őrző-angyal páros. Ott az a narancssárgás hajú lány és a fekete hajú fiú. – Lassan bemutattam neki mindenkit, de nem hiszem hogy sikerült neki mindent megjegyezni. Bár azt mondják az angyaloknak jó a memóriájuk. – Hát nagyjából ennyi a kis családom. – mosolyodtam el szélesen a lányra nézve.

Egyre közeledtem Mikék felé, de ők még nem vettek észre.. -Bocsánat, elnézést.. Auu..- vetettem át magam a tömegen, aztán hirtelen nekem jött valaki. Kezdtem kicsit ideges lenni, hogy ilyen nehézkesen megy nekem a haladás, már megakartam szólni a fiút, amikor felnéztem rá és Brunot pillantottam meg. -Jajj.. nem láttalak..- nyögtem ki ezt az értelmes mondatot és mivel közel voltunk egymáshoz eléggé felkellet rá néznem. Aztán bemutatta a barátnőét, akiről már néhány napja is mesélt és én végleg kiakadtam, persze ezt jól titkoltam. -ÁÁ szóval ő az a bizonyos lány, akit beakartál mutatni.. Szia Merlin.-próbáltam kedves lenni, de nem tudtam megálni, hogy ne meredjek rá szúrós szemekkel. Szóval ő a nagy szerelme.. magamban jól elátkoztam a lányt, és úgy megnéztem szegényt, hogy még ő is észrevette. -Hát akkor sok boldogságot... szard el a bálomat- az utóbbi megjegyzést már csak mormolva mondtam magamnak, nem hiszem ,hogy halloták volna.

Amikor átölelt beletörődtem sorsomba. Életem végéig vigyáznom kell rá. Minden egyes pillanatban.
-Amikor Ryan felé néztél... amikor megérkezett, elmozdult a hajad. -mondtam a mutató ujjammal mutogatva. Majd elmosolyodtam.
-Te csöndben maradsz és eltakarod én meg nem keltek feltűnést. -rántottam meg a vállam. -Ehhez értek... -sóhajtottam és lehajtott fejjel kiitam a poharam.

 Elmosolyodtam arra a kijelentésére, hogy még egyszer sem látott erre. Igaza volt, tényleg szinte alig teszem ki a lábam az erdőből csak amikor Irina megkér valamire, hozzak valamit a boltokból vagy csak nem bírok egy levegőt szívni Felixxel. Lazán megpörgettem a lányt mikor vége lett a számnak és a szemébe néztem.
- Én is csak pár hónapja költöztem ide egy régi barátomhoz és a falkával élünk az erdőben. Mármint nem farkasként, hanem egy házban. Egy olyasféle menedékházban. – mosolyodtam el féloldalasan és arra gondoltam, hogy most bemutatom Merlint a többieknek. Meg is láttam Irinát és Mike-ot egy lánnyal beszélgetni akit még nem ismertem így elindultam felé, biccentve a lánynak, hogy kövessen. De a következő pillanatba amikor hátranéztem, hogy Merlin követ-e beleütköztem valakibe. Gyorsan lepillantottam rá, hogy elnézést kérhessek, de mikor megláttam az arcát lesokkoltam.
- Bella. – Egyedül van. Csak ez az egy mondat lebegett a szemem előtt, mikor megpillantottam. Nem volt mellette az az undorító vérszívó.Gyorsan végigfutattam rajta a tekintetem és muszáj volt megállapítanom, hogy gyönyörű. Persze ekkor tudatosult bennem, hogy a hátam mögött Merlin valószínűleg nem ért semmit.
- Merlin ő itt Bella. Szintén a menedékházban él és hasonló hozzád. – Két angyallal magam mellett, valószinüleg minden srác álma, de most az egész elég kényelmetlenül jött ki. - Bella ő itt Merlin.- mutattam be őket egymásnak és bíztató mosollyal néztem Merlinre. Reméltem, hogy jól ki fognak jönni, hiszen a falka révén sokat találkoznak majd. 

 - Jólvan. - kacsintottam Ryanre nevetve, majd mikor magához húzott méllyen beszivtam bóditó kölnijének illatát. És énis elköszöntem tőle, de csak halkan. Végül követtem Ryan lépteit a tekintetemmel, majd Dan szemébe néztem. 
 - Ne haragudj, én még nagyon sok bonyodalmat fogok neked okozni. - mondtam sajnálkozó pillantással mag erősen átöleltem a fiút. Hosszú pillanatokig igy voltunk,majd elengedtem és éreztem ahogyan a fiú izmai is ellazulnak. Visszaültem a székre és megigazitottam a ruhámat. 
 - Honnan tudsz a harapásról? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

A mosolyt le sem tudták volna törölni az arcomaról, annyira jól éreztem magam. Halkan felnevettem, mikor David ismét megpörgetett, aztán hagytam, hogy hátradöntsön és viszonoztam a csókot.
- Hm, ugye tudod, hogy szeretlek? - Súgtam a fülébe, mikor még elég közel volt hozzám, szóval, mielőtt elhajolt volna. Aztán beszélgetésünk visszaterelődött Lissára.
- Nemis tudom... - Motyogtam lehajtott fejjel, de aztán felnéztem. ÉN nem akartam előítéletekbe bocsátkozni, szóval inkább hagytam a témát és megadtam a lehetőséget David-nek, hogy felvessenvalami mást.

Flegmán rámosolyogtam amolyan "dögölj meg" arckifejezéssel. Amikor végre ellejtett dühtől izzó szemekkel néztem Luara.
-Drága egyetlen angyal bogaram... örülök, hogy szeretsz veszélyesen élni. -mondtam megfeszült izmokkal. Legszívesebben megfolytottam volna. De csak azért mert "szerettem". Nem akartam, hogy baja essen. Olyan érzés mint amikor a húgod valami veszélyeset csinál te meg legszívesebben kitekernéd a nyakát. Végül csak legyintettem. 
-Legalább megúsztad egy karcolás nélkül... a harapást kivéve. -néztem rá szúrósan.

Értetlenül pislogtam az össze-vissza hadaró lányra, nem értettem mit is akar pontosan, de végül megvontam a vállam.
- Akkor majd szólj, ha megajándékozol a társaságoddal. – vontam magamhoz közelebb, a kezemet a derekára csúsztatva és a mondatot a fülébe súgtam. Tudtam ám, hogy a vérfarkas csávó ettől tuti berág rám, de most nem nagyon akartam vele foglalkozni. – Viszlát később. – biccentettem neki, és pont ebben a pillanatban láttam meg, Kathrinet a tömegben egy lánnyal. Már éppen azon voltam, hogy rákérdezzek ki az új szexi barátja de mire odaértem már eltűnt a lány. Kathez léptem és ránevettem.
- Kathrine. Jól nézel ki, mint mindig. – bókoltam neki a tipikus nőszédítő vigyorommal, de jól tudtam, hogy nála semmit sem használ. Azért a szokásos csipkelődő stílusomat sem hagyhattam el mert miközben a táncparkettre húztam magammal vigyorogva hozzátettem. – Nézd, már ott vannak az unokatestvéreim. Vagy inkább az unokáid? – szemtelenül végig a szemébe néztem. Most nem törheti el egy csontomat sem, maximum a kézfejemet, de inkább szorosan rázártam a tenyeremet a kezére. 

 Nem akartam marasztalni Felixet, ha mennie kell menjen, de azért sajnáltam.. Egy darabig táncoltunk, átkaroltam és a zene ritmusára ráztam a csípőmet, miközben fülig ért a mosolyom. szerencsére még nem láttam Brunot így ez sem tudta elvenni a kedvemet, így csak élveztem a bált. -Nyugodtan menj ,ha menned kell.. valahogy csak megleszek.- mosolyogtam a fiúra. -Bár nem csak én foglak hiányolni ,hanem az egész gimnáziumi lány csapat- mosolyogtam, aztán elengedtem. -Tényleg még nem is köszöntem Mikéknak sem..- aztán körülnéztem hátha megpillantom őket, szerencsére őket nem kellet sokáig keresnem. -Na.. jösz vagy mész?- kérdeztem a fiútól, mert odaakrtam menni Rináékhoz.

Annyira szerettem David-ben, hogy a helyzetek többségében nagyon optimista volt, mint most is. Ráadásul még a bált is élveztem, úgyhogy jelenleg azt ismondhatjuk, boldog voltam. Kíváncsian hallgattam a beszámolóját, aminek a végén elmosolyodtam.
- Tudom én. Szólj azért, ha segíthetek. - Feleltem aprót bólintva, aztán elgondolkoztam. - Hát. Dolgoztam, meg néha Lissával voltam, bár mostanában elég ritkán látom attól függetlenül, hogy mikor soros vagyok az őrzésben, vele vagyok. - Mondtam. - Tényleg, nem is jött el. - Folytattam aztán tűnődve.

 Próbáltam élvezni a táncot, de olyan sokan voltak, akik belénk botlottak ( mivel picik vagyunk ) ,hogy nem tudtunk normálisan folytatni. -Na jó.. mit csináljunk?- kérdeztem végül, amikor újból rámlépett egy férfi. -Benne vagy valami rosszaságban? -kérdeztem komiszan, mert felakartam pörgetni a bulit. Bár Nathnek sokkal durvább ötletei lesznek, amire csak gondolni tudok. Szememmel Ryant kerestem, de sajnos sehol sem találtam, így feladva néztem magam elé... -Anyuék úgyse látnak minket, a buli meg nem elég vicces.. naa mit szólsz?- vigyorogtam

 Örültem, hogy végre felkér, persze a szokásos megszólítását most sem hagyta el, de igazából szerettem amikor így hív. -Hát persze Mr. Adonisz.. -vigyorogtam és én is kitaláltam neki gyorsan egy nevet. -Na és.. egy áldozat sincs a közelben akit ma elakarnál csábítani?- mosolyogtam, hisz mindig kihasználja Felix az adotságait, ha csak tud felszed a csajt.. -Nem fogok megharagudni érte, ha hűtlen leszel..- mosolyogtam ,persze mindketten tudtuk, hogy nem is járunk, szóval ettől igazán nem kellet félni. -Egész jól táncolsz... csak vigyáz mert néhányan túlságosan is odáig lesznek tőled- kacsintottam ,aztán arra a lány csapatra néztem, akik ott olvadoztak tőle.. Nem tudtam visszatartani ,hogy ne röhögjem el magam végül megjegyeztem -Azért elég aranyosak nem?- mutattam a tinédzserekre..

- Az is haladás. - Nevettem fel. Tényleg így is gondoltam. Aztán, mikor újra a pult felé nézett követtem a pillantását, és nekem is sikerült egy másodpercre kiszúrnom a keresett személyt. Az összes vámpír közül őt utáltam a legjobban, lassan már egyéni rivalizálásnak lehetett nevezni, ami közöttünk folyt. Kezdtem egy kicsit ideges lenni, de próbáltam lenyugodni és egy hálás pillantást küldtem David felé.
- Ha ráveszel, akkor lehetséges. - Mondtam eltöprengve, bár nem sok esélyt láttam rá. Aztán folytattuk tovább a táncot. Örültem neki, hogy végül nem a pultnál kötöttünk ki.
- Na, és merre jártál, ameddig nem találkoztunk? - Kíváncsiskodtam, hogy a beszélgetésünk se álljon.

Mosolyogva konstatáltam, ahogy David megpörgetett, aztán kíváncsian hallgattam, amit mond. Végül ismét elmosolyodtam, a komolyság nem ment valami sokáig.
- Még a végén már azt mondhatom, hogy megemberesedsz mellettem és ráfoghatom, hogy felnőttél. - Böktem játékosan mellkason, tudtam, hogy erre valószínűleg megint valami David-es beszólást kapok, de mostanában inkább már én is csipkelődtem vele, mintsem, hogy hagyjam magam felhúzni. Mikor kérdezte, hogy nem iszunk-e meg valamit a bárpult felé sandítottam, aztán visszanéztem David-re.
- Tudod, nem igazán vagyok alkoholpárti, de attól függetlenül mehetünk. - Mosolyogtam rá, aztán, ha még mindig nem változtak a tervei elindultunk az említett hely felé, ahol egyébként igen sokan ácsorogtak.

Kissé félrehúzódtam, hogy ne legyek útban, nem nagyon dutam, mit csináljak, úgyhogy csak néztem a báli forgatagot. Egészen addig, míg fel nem tűnt Mike és Iryna, akiknek nagyon megörültem, így eléjük siettem, hogy ne kelljen az egész tömegen átverekedni magukat.
- Sziasztok. - Mosolyogtam rájuk. Nagyon boldognak tűntek együtt, bár egy kicsit meglepett, hogy Mike is itt van, mondjuk az igaz, hogy barátnőéért mindent megtenne.
- Köszönöm - Biccentettem Mike felé. - Ti is csodásan néztek ki. - Siklott végig pillantásom a ruháikon, passzoltak egymáshoz. Mike ismét megszólalt, így ráemeltem tekintetem, ám, mielőtt válaszoltam volna oldalpillantást vetettem partnerére is, ő mit gondol.
- Részemről persze. - Bólintottam végül. Úgyis rég beszélgettünk már.

 A bókom után ő is megdicsérte a ruhámat, mire még szélesebben elmosolyodtam.
 - Köszönöm. - mire azt mondta csak boroskólát kér bólintottam, gyengéden megragadtam a lány kezét és elindultunk a bárpult felé. Mikor odaértünk Ryannel és még két valakivel találtam szembe magamat. A vöröske angyal volt, a barna srác meg vérfarkas. Majdnem elfintorodtam, mikor megéreztem a vérfarkas bűzét, de végül uralkodtam magamon.
 - Szia Ryan. - vigyorogtam, majd tovább mentem a bápult másik felére. Ha akar úgyis utánnunk jön. Magammal húztam Lillyt és leültünk egy-egy székre.
 - Egy boroskólát kérek és egy pohár fehérbort. - mosolyogtam a pultos srácra, majd Lillyre pillantottam.
- Állom a mai piát. - még mindig édesen mosolyogtam. Pár másodperc múlva már előttünk is volt  a pia és kifizettem azt. Lassan kortyolgatni kezdtem a bort.

Hosszú időbe telt a táncparketre érnünk, mindenki nekünk jött ,mert senki sem látott a lábától, így egy kész labirintusnak számított az egész bálterem. Aztán megláttuk Bella nénit és elvigyorodva megörültem neki. -Hát persze ,hogy ügyelek rá.. majd lefoglalom.- engedelmeskedtem, aztán megfogtam a tesóm kezét és követtem Belláékat a parketra. Mondjuk nem hinném, hogy túl tudok járni Nath eszén és vigyázhatok rá.. de egy próbát megért, bár általában ő szokott inkább rám figyelni. Végre ott voltunk a tánctéren, egy új zene szólalt meg.. nem tudom mi volt a címe valami karácsonyi mix.. A derekamra tettem a bátyjám kezét én pedig az ő vállára. -Na ezért jó, hogy sok romantikus filmet nézek.. megtanulok táncolni..- mosolyogtam Nathre. -Bár a lépést én sem tudom, de mindegy is.. csak táncoljunk.- aztán összevissza lépegettem, próbáltam követni a felnőttek lábát, hátha megtanulom.

 Hallottam valamiféle bálról, amit az iskolában szerveztek, úgy döntöttem, hogy a világ leghiresebb vámpirja nem maradhat ki semmiből. Szóval megtisztelem a többieket a jelenlétemmel. Felöltöztem a csodaszép ruhámba (ruci) és jól elkésve, de megérkeztem. Már a bejárati ajtó be volt csukva, szóval hihetelenül drámai volt a belépésem. Körbenéztem és gúnyosan elvigyorodtam. Vérfarkasok, vámpirok, emberek és angyalok. Hmm... Jól fogok szórakozni. A tűhegyes magassarkúmban és a csodás ruhámban  végigsétáltam a tömegen, mikor belebotlottam egy szőke hajú lányba (Lillybe) és elvigyorodtam.
 - Szia. A nevem Kath. És benned kit tisztelhetek meg? - kérdeztem. Igazából mindigis imádtam a bálokat és a nyüzsgést körülöttem.

Estélyimbe léptem be a terembe. (LINK) Gyorsan körbenéztem a terembe és megláttam Dant. Gyorsan odaintettem mire ő teljesen ledöbbent én meg csak nevettem egyet. Beszélgetett nem akartam zavarni. Megláttam a nővéremet. Elállt a lélegzetem. Semmit nem válltozott. Beljebb léptem s mosolyogva figyeltem a táncoló párost. Merlin nem vett észre. Belemerült a beszélgetésbe. Továbbnéztem és megláttam két kisgyereket. Elmosolyodtam majd kutattam a tekintetek után. Hátha valaki... kicsi rá az esély...

Nem gondoltam, hogy a készülődés könnyű lesz a két porontyal, vagyis inkább hárommal, mivel Shipet is szinte én öltöztettem fel. Megküzdöttem Natel, aki semmi áron nem akarta fel venni az öltönyét, Rachel nagyon gyorsan belebújt a ruhácskájába, miután  Shipnek is segitettem megkötni a nyakkendőjét én is felöltöztem (RUHA) , kisminkeltem magam és megcsináltam a hajamat. Végre elindultunk az iskola bálterme felé. Elég hamar odaértünk, belekaroltam Shipbe és megfogtam Rachel kezét. Beléptünk a bálterembe, mély levegőt vettem és elkezdtem imádkozni azért, hogy nehogy valami baj legyen a mai estén. Megbeszéltük a kicsikkel, hogy egyedül lehetnek, de vigyázzanak egymásra, igy hamar el is tüntek a szemünk elől, de próbáltam őket nem szem elől téveszteni, több kevesebb sikerrel. Ship felé fordultam, elmosolyodtam.
 - Na mit kezdjünk magunkal? - vigyorogtam halványan.

 Annyira izgatott voltam az este miatt, egyszerre vártam is és tartottam is tőle. Imádok táncolni, de végignézni Brunot egy másik lánnyal nem lesz egy felemelő érzés. A hajam ki volt engedve, nem csináltam vele most semmi különöset és a ruhámmal sem öltöztem túl senkin.. elég egyszerű volt. ( ITT )  Igazából nem akartam fölvenni egy nagy estéit, abban úgysem érezném magam jól, és még mozogni is nehéz lenne benne. Átkaroltam Felixen, aztán sietősen beléptünk az ajtón, ahonnan egyből egy lépcső vezetett le a tánctérre.. aztán levonultunk a lépcsőn ( eléggé elkéstünk, szóval már mindenki itt volt  a városban aki számít ) . Nem akartam meglátni Brunot, próbáltam inkább nem a tömeget vizslatni, mert akkor úgy is észreveszem, egy másik lánnyal. Vártam, hogy felkérjen Felix egy táncra, és akkor persze egyből igent is mondok neki, de egyenlőre még nem tette meg. -Jajj Rachel.. Nathaniel, hogy ti milyen jól néztek ki..- dicsértem meg  a két kis csöpséget. Nagyon jóban voltam mindkettővel, hisz én szoktam rályuk vigyázni esténként ha úgy adódik. -Nath, aztán nem roszalkodni, ügyelj rá Rach..- kacsintottam egyett a lányra.

 Már vártam a mai napot, viszont megtudtam, hogy öltönyben kell jönni elment tőle a kedvem. Semmiféle képen nem akartam felvenni, mivel nagyon kényelmetlen volt és nem vehettem fel hozzá a kedvenc sapkámat. De most végül mégis öltönyben feszitettem a hugom mellett. Mivel Rachel ruhája csodaszép fehér volt, rajtam is fehér ing volt fekete nyakkendővel és az öltönyömmel. Rachel belémkarolt én pedig végignéztem rajta.
 - Csinos vagy, hugom . - kacsintottam, majd végignéztem a termen és én is azonnal kiszúrtam a csokiszökőkutat. A nyál összefutott a számban, és mikor méllyen beszivtam a körülöttem lévő angyalok illatát mégjobban összefutott a nyál a számban. Megéreztem Ryan bátyám illatát is és odakaptam a fejmet. Ryan bátyám és két másik személy beszélgetett, akiket nem ismertem túlságosan. De azt hiszem a lány valami Lola, vagy Lila... nem tudom... Visszapillantottam a mellettem ácsorgó szőke hugicámra és gonosz vigyorral az arcomon válaszoltam neki.
 - Még nem terveztem semmit, de az nem az jelenti, hogy nem is fogok. - nevettem fel, majd komolyabbra vettem a figurát.
 - Nem tudok táncolni, de felőlem menjünk . - Megfogtam Rachel kezét és a táncparkettre húztam, megragadtam a lány kezét,másik kezemet meg a derekára helyeztem és vártam, hogy Rachel elkezdjen táncolni és vezessen engem, mivel azt se tudtam, hogy hogyan kell....

 Annyira izgatott voltam a mai naptól, már ezerszer elképzeltem az egész estét, ahogy a felnőttek táncolnak és persze mi is Nathel.. mintha már mi is nagyoknak számítanánk. A bálba persze az egész családdal érkeztünk, nem jöhettünk el ilyen későn már csak mi ketten.. A hajam csak simán kiengedve volt, ahogy máskor is szokott, hosszú ruhámat pedig végigsimítottam RUHA, aztán beléptünk a hatalmas ajtón. Felkellet néznem, hogy az embereket lássam, a nagy tömeghez képest olyan pici voltam, hogy simán eltudtam volna veszni is.. szerencsére ott volt a bátyjám.. meg persze a szüleim. -Juujj Nath, nézd azt a nagy csokiszökőkutat.- mutattam rá izgatottan egy édességre teli kis asztalkára. Gyorsan lerendeztük anyuékkal, hogy itt leszünk a közelbe csak ne kelljen egész nap rajtuk lógniuk, aztán indultunk is már a másik irányba. -Ugye nem terveztél ma semmi rosszaságot csinálni?- kérdeztem tőle aggódóan, mert nem lett volna jó, ha valakinek itt helyben kiszívja a vérét. -Menjünk inkább táncolni.- mosolyodtam el

/Lua, Dan, Ryan/
Jaj nekem. Fáradtan és őrüld dühösen megráztam a fejem. Aztán valami megcsikarta az orromat. (Én csak így mondom)
-Biztos te vagy az a híres Ryan. -mosolyodtam el erőltetetten. Egyszeűen meglehetett volna folytani ezzel a merhetetlen rosszindulattal ami belőle áradt. Figyelmesen követtem a beszélgetést amit inkább Lua vezényelt le. Bólogattam majd körbenéztem a tömegen. Merlin épp valószínüleg az örzőjével táncolt. Vettem egy mély levegőt és visszanéztem a beszédpartnereimre.

/Merlin, Bruno/
Bruno behúzott a táncolók közé. Valami lassú, andalító zene szólt. Lassan ringatózva elkeztünk táncolni.
-Lehet, hogy te nem fogsz rálépni a lábamra de én igen. -mosolyodtam el gúnyosan. Majd meglátja.
-Kábé egy hónapja, hogy ideköltöztem... -kezdtem de megakadt a szemem Dan-en. Ott volt vele ő. A rémálmaim attya. Összeborzongtam. -és még egyszer sem láttalak. -folytattam folytott hangon.

 Mike mondatára megforgattam a szemem. Már valahogy hozzászoktam ezekhez, a hülyeségeihez.
- Perverz állat. – dünnyögtem az orrom alatt, elég hangosan, hogy meghallja, de közben elfordítottam a fejem. – Mike, gyere menjünk oda. – kaptam fel a fejem mikor megláttam egy ismerős arcot a tömegben és végre úgy látszott ő is keres valakit, aki elszórakoztatja majd.
- Elodie. – kiáltottam neki oda integetve, széles mosollyal az arcomon. Mikor közelebb értem lágyan megöleltem.
- Gyönyörű a ruhád. – mosolyogtam még mindig szélesen és aztán felpillantottam Mike-ra, hagytam hadd üdvözölje ő is a lányt. – Rose-ék, nem sokára itt lesznek, csak Nate nem nagyon akart ünneplőbe bújni. – a kisfiúnak sokáig kellett könyörögni, mire felvette a ruháját. Ezt onnan tudom, hogy Rose átsietett és azt mondta hogy figyeljünk addig Elodie-ra. – Mi újság? Olyan régen beszéltünk, talán az esküvőn utoljára? – Shipley és Rose esküvője egyértelműen felejthetetlen volt. Hajnalig táncoltunk és mulattunk. Mike utoljára akkor vághatott ilyen fancsali képet mikor Ship kimondta az igent.

Bruno-Merlin

A lány nemleges mondatára nem számítottam, nem volt tervem mit is mondhatnék. Lassan a hátam mögé néztem, ismerős arcokat kutatva és nemsokára meg is láttam, ahogyan David és Maire lassan andalognak a parketten és azt is, hogy Irina éppen Mike-ot vontatja be a terembe, de az sem kerülte el a figyelmem, hogy Lua és Dan éppen a bárpultnál beszélgetnek.
- Akkor táncolsz velem? – vontam fel a szemöldököm, és féloldalasan elmosolyodtam. – Ígérem, nem fogok a lábadra lépni. – végül nemleges választ meg sem hallva, belékaroltam és a táncparkettre vezettem. Lassan a derekára helyeztem a széles tenyeremet és a kezembe fogtam apró kézfejét.
- Na, Merlin mesélj valamit magadról. Mióta élsz itt? – kérdeztem, mert hogy én csak pár hónapja ha itt lehetek, de még sosem láttam őt erre. Mondjuk az is igaz, hogy az időm nagy részét a menedékházban töltöttem ami az erdő legmélyén van.  

Lua-Dan-Ryan

Egy fekete öltöny együttesben és fehér ingben léptem be a terembe. Az egész termet átitatta a büdös vérfarkasszag így önkéntelenül tántorodtam vissza egy pillanatra. Miért jöttem ide? Két oka is volt. A drága unokafivérem megbolondul, ha meglát itt és valószínűleg az egész kis családját azonnal figyelmezteti, hogy ne lépjen három méteres körzetembe. Három? Inkább húsz méteres körzetembe. Már el is feledkeztem arról az aprócska tényről, hogy családapa lett időközbe. Vicces. A másik ok, az pedig Lua volt. Nem nagyon érdekelt volna, ha feleslegesen vár rám, de ha már itt vagyok miért nem szédítjük el egy kicsit? Éppen úrrá lettem magamon és beléptem a terembe mikor szemem sarkából megláttam egy narancssárgás foltot. Sejthettem volna, hogy a bárpultnál üldögél valami sráccal. Lassan közelebb léptem és a szemem végigfutott zöld ruháján, és a kivillanó combján. Éppen mögötte álltam meg és a fiú mondatára, lassan megfordultam majd kérdőn kiléptem mögüle.
- Igen Lua. Én is tudni akarom, mit titkolsz. – vigyorodtam el, de egy pillanat alatt lehervadt az arcomról a mosoly. Felkeveredett a gyomrom a fiú illatára. Vérfarkas. Undorító. Szerencséjük az angyaloknak hogy nem érzik ezt az undorító izét ami körüllengi őket. 

Lua elmosolyodott. A legmélyebb bugyraimban éreztem, hogy Ryan név mond neki valamit. Halkan folytattam.
-Lua... kérlek szépen mond el amit eltitkolsz! -kérleltem komoran. A vérszívók nem tréfálnak. Ha Luát valaki megharapta az az én hibám. Nem vigyáztam rá kellő képen és ezt senki nem bocsátaná meg nekem. Egy feladatom volt. Nem fogadhatok el nemleges választ.

 Mikor meghallottam Ryan nevét egy felettébb érdekes vigyor jelent meg az arcomon, viszont azért kissé megremegtem. Azaz érzés,mikor belém harapott. Mámoritó... A kalandozásomból egy ismeretlen srác hangja ébresztett fel, aki táncolni hivott, én viszont elintéztem egy "Bocs,de nem érek rá" válasszal. Nem szóltam semmit, egésszen elhalkultam. Igy inkább kértem még egy pohár likőrt,amit fél másodperc alatt lehúztam. Kértem egyek Dan-nek is és figyeltem a fiú mozdulatait.

Mosolyogva vettem fel én is a helyes tartást, aztán lassan táncolni kezdtünk. El sem hittem, David hirtelen mekkora átalakuláson ment keresztül, s mégjobban meglepődtem, mikor felhívta a figyelmem a hajára, ami most tényleg máshogy állt. Nem is tudom, hogy nem vettem ezt eddig észre.
- Nagyon más lett. De tetszik így is. Hogyhogy váltottál? - Estem ki a szerepemből hirtelen, aztán kínosan elnevettem magam. - Bocs, a francia nem tartozik a hatáskörömbe. - Vigyorogtam rá, miközben táncoltunk tovább. El kellett ismernem, hogy jól táncol, nagyon is, amit elsőre nem biztos, hogy megmondtam volna főleg azok után, hogy a mi első találkozásunk minden volt, csak hagyományos nem.

Elmosolyodtam a kérdésen.
-Nem igazán. Találkoztam egy hello erejéig Irinával. Merlin beszélt a vámpírokról. Ryanről. -mondtam monoton módon sorolva. Mintha Lua megremegett volna. Lehet, hogy rosszúl láttam de odakaptam a fejem. Bíztató mosolyal néztem a lányra fürkészve az arcát. Minden apró jelet jól megfigyelve.

Hangosan felnevettem.
-Még mit nem! -vigyorogtam. Követtem a lány tekintetét.
-Ja...-biccentettem elgondolkodva. -megiszom.
Leültünk az két székhez. Kértem két likőrt.
-Egészségedre! -nevettem és beleittam. Néztem ahyogy Lua is megissza majd mosolyogva figyeltem.

Elismerő arccal bólogattam. Óvatosan megigazította a haját ami ezután lágyan omlott a  vállára.
-Természetesen pocsékul... de már jobb mint volt. -nevettem. Ment a harc... úgy ahogy. Nehezen megy a koncentráció, ha az aki miatt tanulsz harcolni, elkóborol és diszkóba jár úgy, hogy te ezt nem is sejted.
-És volt valami vámpíros szituáció amíg távol voltam? -nevettem.

Kíváncsian nézelődtem és gyönyörködtem a báli forgatagban. Nagyon vidám hangulatban voltam és már a karácsonyt is alig vártam. Viszonylag félreeső helyen álltam, ám így sem lepődtem meg, mikor valaki felkapott. Tőle ezt már egyszerűen megszoktam. Rögtön a táncparkettre sietett és hamar szembefordított magával.
- Szia. - Öleltem meg, egy pár pillanatra a vállára hajtva a fejem, de ehhez lábujjhegyre kellett, hogy álljak. - Te is nagyon elegáns vagy. - Néztem fel rá mosolyogva, aztán egy rövid körbenézés után tudomásul vettem, hogy mindenki táncol körülöttünk.
- Hmm uram, megtisztelne egy tánccal? - Néztem rá finom mosollyal. Imádtam táncolni és egyesek szerint tudtam is, csak kicsit már rég volt rá alkalmam. Igazából nem nagyon tudtam elképzelni, hogy David-del ilyen helyen fogunk majd szórakozni, ő valahogy sokkal inkább a discos típusnak tűnt, de örültem az ellenkezőjének, mert én viszont pont nem az volta, aki az éjjeli klubokba jár. Szóval reméltem, hogy kellemesen érezzük majd magunkat.

Elfintorodtam a válaszára. A szemembe hazudott. Végül csak nevetve megráztam a fejem. A kérdésre újra ránéztem. Már majdnem rávágtam volna, hogy nem, nem tudok táncolni. Ekkor azonban berángatott a parketre.
-Oh kösz jól vagyok... Gyakoroltam... Edzettem... Kerestelek... nagyjából ennyi. -nevettem. Lágyan ringatóztunk a zene ritmusára.
-És te milyen őrültségeket csináltál? -tettem fel a kérdést kacagva.

Fekete öltönyben léptem be a terembe. A hely televolt emberekkel és ez egy csöppet zavart. A feléből lehet, hogy áldozat lesz. Körülnéztem hátha meglátom Merlint vagy Luat. A barnahajú lányt már meg is pillantotam. Odaintettem és ekkor vettem észre a vörösebbet. Odasiettem.
-Lua... ugye csak mértékkel? -kérdeztem félve. Nem igazán ismertem, de eltudtam róla kézelni egy s mást. Elővigyázatos voltam.

 Egy karácsonyi bál csak jó mulatság lehet, nem? Legalábbis ezzel a gondolattal léptem be a bálterembe, ahová magammal ráncigáltam a barátomat is. Mike ha tehetné ordítva és sikítva rohanna ki a csodálatosan feldíszített teremből, ebben biztos voltam. Az egész elvarázsolt, a lassan táncoló párok, a halk zene ami még éppen annyira volt hangos, hogy ne kelljen túlordítani ha beszélgetni szeretnénk és a csodálatos a terem túlsó végében magasodó karácsonyfa.
- Az egész olyan gyönyörű Mike. Nem mondhatod, hogy nem élvezed. – mosolyogtam még mindig újra és újra körbejáratva a szememet a szobán. Végül nem tehettem, hogy nem kérdezem meg ezért izgatottan fordultam felé. – Ugye a Mikulás is itt van? – pislogtam kék szemeimmel játékosan és a bal kezemmel megemeltem a ruhám (link) hogy nehogy véletlenül rátapossak. – Talán még nem oylan késő kívánnom valamit ugye? – ábrándoztam a karácsonyfára nézve. Éreztem, hogy a jelenlévők többsége ember de rengeteg természetfölötti is van, részben vámpírok is. Amikor arra gondoltam, hogy Bella is egy vérszívó társaságába fog érkezni egyből elhúztam a szám.
- Ne feledd, hogy szemmel kell tartanunk Bellát és a kis udvarlóját. De attól, még érezhetjük magunkat jól. – mosolyodtam el újra és ösztönösen a hajamba túrtam volna, de aztán rájöttem, hogy csak széttúrnám a laza kontyot.
- Nézd, nézd ott vannak a többiek. – kaptam fel a fejem, mikor a tömegben megláttam egy tűzvörös hajkoronát. de sajnos olyan hamar el is vesztettem azt a szemem elől.

Nem voltam az a bálozó tipus, de mivel itt is tudok szórakozni eljöttem hát...Szépen kisminkelve, egy csodaszép ruhában (EZ a ruha) beléptem a bálterembe. Narancssárgás hajam lágyan a vállamra hullt,mivel utáltam összefogni, és igy a vámpirok is később érzik meg az illatomat... Ahogy beléptem az ajtón a szél felkapta ruhám alsó részét és pár hajtincsemet is, igy drámai belépést kölcsönzött nekem. Ezüstös, tűsarkú cipőmmel a bárpult felé topogtam és kértem egy wisky-t, amit hamar le is nyeltem. Nézelődtem, hátha meglátom Dan-t,mivel már rég nem beszéltem vele, viszont sehol sem láttam.

 Már nagyon vártam a bált, mindigis szerettem táncolni, főleg az ilyesfajta táncokat kedveltem. Minden álmom az volt, hogy Mairevel egyszer egy lassú,romantikus zenére fogunk táncolni. Mára úgy döntöttem nem viszem túlzásba a perverzedést és inkább a romantikus oldalamat részesitem előnyben. Az ajtó mellett állva figyeltem a ki és be lépő embereket. Megpilantottam Maire-t és a tömegen átverekedtem magam, hátulról felkaptam Maire-t,mint a menyasszonyokat szokták és a táncparkettre siettem vele. Lassan leeresztettem lábait a földre és kezeimmel átkulcsoltam a derekát és a homlokára nyomtam egy puszit.
 - Szia. Nagyon csinos vagy. - vigyorogtam.

Kedvesen bólintottam majd körbenéztem. Egy két furcsa pillantást kaptunk de egy legyintéssel elintéztem.
-Igen hallottam párat. -nevettem és visszagondoltam a gyerekkori meséimre. Amikor átterelődött a szó a vérszívókra összerezzentem.
-Volt már szerencsém találkozni Ryannel. Elbűvölő egyéniség...-motyogtam zavartan. Azóta néha rémálmok zavarják meg amúgy csendes éjszakámat.
-Köszönöm szépen nem kérek semmit. -vágtam rá a választ arra a kérdésre amire nem is emlékeztem, hogy feltették. Belépett egy újabb férfi. A párjával.

Nagyon izgatott voltam már a bál miatt, mert hosszú ideje nem voltam már ilyenen. Amikor régebben megfordultam ilyesféle eseményeken akkor sem volt sok időm szórakozni, mert hagyományőrzőbb helyeken ezt még élő zenekarral dobták fel, szóval én is inkább szórakoztattam, mint mulattam a néppel, persze azt is élveztem .De most örültem, hogy a másik oldalról élhetem át a mai estét és egyaránt reménykedtem abban, hogy találkozom régi ismerősökkel és újakat is szerzek. Egy ízléses, de szolíd ezüst színű estéjiben érkeztem a helyszínre, s ahogy beléptem az ajtón rögtön körbe is néztem, bár a tömegtől örültem, hogy nem lett rögtön klausztrofóbiám.

Zöld színű, szerintem lélegzetelállító, mégis megnyugtató benyomást keltő ruhát választottam a mai alkalomra és a magam csendességével libbentem be a terembe. Nem nagyon gondoltam, hogy valaki észrevesz, bár addig jó, és, ha mégis, lehetőleg ne egy vámpír legyen az. Körbenéztem, Rose-t egyelőre sehol sem láttam. Lassan beljebb sétáltam és igyekeztem elvegyülni a tömegben.

Hihetetlenül morcos arccal, a fekete öltönyömben és a nyakkendőmben Rinával az oldalamon beléptünk a bálteremben. Ahogy azt az arcomon is láthatták semmi kedvem nem volt itt lenni, de Irina mindenre rákényszerit...Átléptük az ajtó küszöbét és körülnéztem a termen. Az az irdatlan vámpir bűz azonnal megcsapta az orromat, mire elfintorodtam és odasúgtam Rinának.
 - Muszáj itt lennem, szivem? - még mindig morcos arcot vágtam, közben viszont jobb karommal átkaroltam a mellettem lévő gyönyörűen felöltözött barátnőm derekát.

Tartottam a szemkontaktust, egyenesen a szemébe néztem miközben válaszolt.
- Merlin, örülök. – nyújtottam neki kezet egy halvány mosollyal. – Szólíts nyugodtan Brunonak, azt hiszem az elkövetkezendő pár évtizedet egymás szomszédságában fogjuk leélni. – nyilván nem így kell bemutatkozni valakinek. Nem is szoktam ilyen őrült dolgokat mondani, mert ha valaki ezt kívülről nézi valószínűleg olyan mintha elment volna a józan eszem. – Hallottad a meséket az vérfarkas- angyal kapcsolatokról, ugye? – kérdeztem, és próbáltam kedves de nem túl arcba lihegősen viselkedni. – Csak annyit kérek, egy bizonyos Felix nevű vámpír közelébe ne menj. – néztem lopva őt keresve, de szerencsére még az édes kis álompár nem volt itt.  A bárpult felé néztem amit valószínűleg átmenetileg üzemeltethetnek itt.
- Hmm, nem kérsz valamit inni? – néztem rá óvatosan és lopva körbenéztem ismerős arcok után kutatva. Jobb ha nem sokára a falka is megismeri ezt a lányt, mert nagy valószínűséggel sok időt fog velünk eltölteni. 

 Nem nagyon akartam eljönni a bálba. Azt hiszem az egész elég egyértelmű, Bella és Felix a nyilvánosság előtt fogják egymást nyalni falni én meg felmászok a falra. Ez nagyjából az esti programom és senki sem tudott feldobni. Őszintén szólva csak Irina tudott elrángatni, és keményen beszélni velem, állítólag az a kis vérszívó mondott neki valamit egy angyalról akit őriznem kell ezentúl. Eleinte féltem, hogy a szőke lány csak szívatott és semmi ilyesmiről nem volt szó, de aztán csak eljöttem. Végül is a bálok is egy bulik nem? A bulik pedig nem mehetnek nélkülem, ezt még tizenévesen fogadtam meg. Hamarabb eljöttem, legalábbis Bella előtt, nem volt kedvem végignézni, ahogyan kiöltözve levonul a lépcsőn (nagy valószínűséggel gyönyörű lesz) és szenvedélyes csókokat váltanak Felixxel. Nem volt elég jó a gyomrom ehhez. Időközben beléptem az iskola báltermébe és azonnal odakaptam a fejem ahol a lány állt. Ahogyan Mike és David mesélt erről az egészről kezdett beigazolódni. Az egész csak egy ösztönös lépés volt felé és mintha mágnesek húztak volna oda. Nem mondanám, hogy szeretőnként vagy testvérként szerettem. Egyszerűen csak úgy éreztem őt az életem árán is megvédem noha még a nevét sem tudom. Úgy két méterre álltam meg tőle, fekete öltönyt és égkék inget viseltem, egy fekete öltönynadrággal. Lassan oldalra billentettem a fejem, és végigmértem magamnak. Szép lány volt, de ugyan már minden angyal kivételesen gyönyörű.
- Szia. – böktem neki oda. Kíváncsi voltam, ő is érzi ezt az egészet mint én. 

    Amelia igazgatónő.

 Aranyszinű ruhámban bevonultam a már tele emberekkel lévő bálterembe. Felléptem az emelvényre, bekapcsoltam a mikrofont és megnyitottam a bált.
 - Pár nappal ezelőtt az iskola úgy döntött szervez az egéssz város számára egy bált, a Karácsonyi Bált. Üdvözlöm mind a diákokat,mind az itt jelenlévő hölgyeket és urakat....(folytatja a felesleges beszédet) - a beszéd után hivatalosan is megnyitottam a bált és a zene lassan elindult....